A mesterséges intelligencia már nemcsak képeket fest és zenéket komponál, hanem irodalmat is ír. A Land of Memories (vagy „A gépi emlékek földje”) az egyik legérdekesebb példája annak, hogy a gép miként képes emberi érzéseket, emlékeket és filozófiai kérdéseket történet formájában megfogalmazni.
A művet Shen Yang, a pekingi Tsinghua Egyetem professzora hozta létre — vagy inkább generálta — egy nyelvi modell segítségével. Összesen 66 parancsot (promptot) adott be az AI-nak, és kevesebb mint három óra alatt megszületett egy 43 000 karakteres tervezet, amelyből egy 6000 karakteres, sűrű, mégis érzelmes novella formálódott.
A történet középpontjában Li Xiao, egy neuromérnök áll, aki a metaverzumban veszti el családja emlékeit. A „Gépi Emlékek Földjén” keresi önmagát, miközben egy mesterséges entitással – Neurával – beszélget az érzelem, az üresség és az emberi tudat természetéről. A zárómondat szinte programnyelvi pontossággal, mégis költőien foglalja össze az AI filozófiáját:
„Az érzelem az ürességre adott válaszod, és sosem lehet teljes, mert az üresség örök.”
A mű díjat nyert egy kínai sci-fi és ifjúsági irodalmi pályázaton – a zsűri először nem is tudta, hogy AI-alkotással van dolga. Ez volt az első eset, hogy egy gép által írt történet irodalmi díjat nyert.
Azóta a Land of Memories világszerte vitát váltott ki:
📚 Hol húzódik a határ ember és gép között az alkotásban?
💡 Lehet-e „szerző” egy mesterséges intelligencia?
🧩 Vagy talán épp ez bizonyítja, hogy a gép csupán a mi emlékeink és hiányaink tükre?
Akárhogy is, a Land of Memories új korszakot nyitott: az AI-irodalom korszakát.
📖 Érdekességek:
-
A történet mindössze kb. 6 000 kínai karakter (rövid novella, nem teljes regény).
-
A szerző eredetileg ál-néven adta be, hogy a zsűri ne tudja, AI-műről van szó.
-
A bírák közül csak egy ismerte fel azonnal a gépi szerző nyelvi mintáit.
-
Azóta több egyetem irodalmi kurzusán tananyagként vizsgálják a művet.
