Amikor megjelentek az elsĆ gĆzgĂ©pek, a szövĆszĂ©kek, a gyĂĄrak fĂŒstös kĂ©mĂ©nyei, az emberek rĂ©mĂŒlten nĂ©ztĂ©k a vilĂĄg ĂĄtalakulĂĄsĂĄt. Ugyanezeket a mondatokat mondtĂĄk, mint ma az AI-rĂłl:
„A gĂ©p elveszi a munkĂĄt.”
„ElpusztĂtja az emberi lelket.”
„A technika uralni fogja az embert.”
Ăs mĂ©gis — nem Ăgy lett.
A gĂ©pek nem a pusztulĂĄst hoztĂĄk, hanem egy Ășj korszakot. A parasztbĂłl lett gyĂĄros, a kĂ©zmƱvesbĆl mĂ©rnök, a lĂłvasĂștbĂłl vasĂșt, a sötĂ©tsĂ©gbĆl elektromos fĂ©ny. Az ember nem tƱnt el a technolĂłgia mögött — megerĆsödött ĂĄltala.
Most a mestersĂ©ges intelligencia tölti be ugyanazt a szerepet, amit a gĆzgĂ©p a 19. szĂĄzadban: fĂ©lelmetes, idegen, de valĂłjĂĄban felszabadĂtĂł erĆ.
Nem gondolkodni akar helyettĂŒnk, hanem segĂteni abban, hogy többre legyĂŒnk kĂ©pesek.
Nem „lelketlen gĂ©p”, hanem egy Ășj eszköz, amely az emberi kreativitĂĄst, tudĂĄst Ă©s kommunikĂĄciĂłt emeli Ășj szintre.
Igen, veszĂ©lyes is lehet — mint minden hatalom, ha rossz kezekbe kerĂŒl. De a veszĂ©ly nem a technolĂłgiĂĄban rejlik, hanem a hasznĂĄlat mĂłdjĂĄban.
A gĆzgĂ©p is ölhetett, mĂ©gis a törtĂ©nelem egyik legnagyobb ĂĄldĂĄsa lett.
A mestersĂ©ges intelligencia tĂŒkröt tart elĂ©nk. A kĂ©rdĂ©s nem az, hogy van-e lelke, hanem hogy nekĂŒnk marad-e.
Ha fĂ©lsz tĆle, az talĂĄn csak annyit jelent: nem tanultunk mĂ©g meg vele egyĂŒtt Ă©lni.
De ha megtanuljuk — akkor ez lesz a harmadik nagy emberi forradalom, ahol a gondolkodĂĄs maga vĂĄlik a legnagyobb erĆforrĂĄssĂĄ.
A törtĂ©nelem Ășjra megismĂ©tli önmagĂĄt:
a fĂ©lelem mindig hangos, de a fejlĆdĂ©s vĂ©gĂŒl mindig gyĆz.
A mestersĂ©ges intelligencia nem a vilĂĄg vĂ©gĂ©t hozza, hanem a következĆ fejezetet.
A kĂ©rdĂ©s csak az: te szerzĆje leszel, vagy statisztĂĄja?
